2009. december 17., csütörtök

2009. december 16., szerda

Egy vers a sok közül


Esik az eső hullanak már a levelek,
Szívem őt látva rögtön megremeg,
Türelmetlenül várom vissza őt,
Ki szívembe hasította a tompa tőrt,
Ki másért él és boldog,
Ki miatt szívem helyén magányt hordok,
Ő, aki régen megtanított szeretni,
Arra nem tanított hogyan kell feledni,
Száll a hó,s fehérbe bújik a táj,
Szívem helyén köd van és homály,
Reményeimet ő adja s veszi tőlem,
Még mindig könnyek fakadnak belőlem,
Vége lett annak mi el sem kezdődött,
De én reménytelenül várom vissza őt.