Egybefolyó mindennapok

Álarcok háborúja dúl,
S most nagy szél fúj.
Egyre többet kell hordanom.

Fekete eső hull a földre,
S itt maradok örökre.
Melyiket vegyem fel?

Tudom ha sokat viselem,
Az lesz az én végzetem.
Megéri levenni a maszkot?

Szépen lassan bekebelez magába,
S magával visz a halálba.
Miért kell egyáltalán felvennem?

Gyógyíthatatlan sebek ezek,
Mivel tele van már a kezem.
Mennyi időm van még?

Álarcok tömegfegyvere,
Ezt adta sors kezembe.
Eltakarja arcom.

Egyre inkább szűk,
Szorul már, feszül.
Darabokra törik magával rántva.

Szerelem

Mikor a fellegekben jársz,
A felhőktől semmit sem látsz.
Ebben a játékban vak vagy,
S nem számít ki hol hagy.

Első lépteid jónak hallod,
Hamar megváltozik gondolatod.
Lépsz hát hármat-négyet,
De nem tudod hogy ez véges.

Hamar leesel a magasból,
Elrontottad tudod jól.
Belezuhantál a mélybe,
Ahol úgy tűnik nincsen élet.

Újra próbálkozol amikor erős vagy,
Elméd újból gyorsan cserben hagy.
Fekszel a földön ahol tisztán látod,
Úgy döntesz inkább lent meg várod.