Hópehely

Oly szép volt a felhőben,
Már szállok a levegőben.
Nem fúj már felfelé a szél,
Hogy legyen még remény.

Repülök a mélybe,
Talán ott nincs végzet.
Csak emberek vér tengere,
Mit szültek ezrek ezer éve.

Már kristály tisztán látom,
Hogy mit is kell bánnom.
Tudom már miért élek,
Hogy a hideg arcodhoz érjen.

Milliók közül láttam,
S az alkalomra vártam.
Mikor a szél is úgy hozta,
Gyengéden szálltam arcodra.

Illem-Etikett

Sokan nincsenek manapság tisztában e kifejezésekkel, és betartásukkal. Felmerül a kérdés hogy mitől lehet? Sok féle válasz létezik; például az elkényeztetett és nem eleget törődött gyerekekkel esik meg gyakran. A szüleinek példát kellene mutatniuk hogyan viselkedjünk különböző társaságban, helyen, időben. Ezek a dolgok betartása fontos szerepet játszik a társadalomba való beilleszkedéshez. Aki csak saját határokon belül mozog az előbb vagy utóbb magányos lesz mert nem fog tudni beilleszkedni. Bunkónak fogják tartani őt, kinézik minden társasságból. Rosszul gondolja az aki úgy gondolja hogy miért ne viselkedhetnék úgy ahogy nekem tetszik?Miért ne csinálhatnám ezt?...Biztos felismeritek ezeket az embereket. Tipikusan ,,szarok a világra". Nézzétek meg őket milyen magányosak. Szeretik-e őket? Maximum akkor foglalkoznak vele ha szép. ~erre egy másik bejegyzésben visszatérek~

Hazugság

Elfüllentünk egy dolgot, hazugságot szül..hazugság pedig hazugságot. Magunk előtt göngyölítve fel az utat. A végén oda kerülünk hogy egy hazugság elrejt egy másik hazugságot. Figyelni kell mikor füllentünk. Lavina módján fog kitörni belőlünk a hazugság. Nem azt mondom hogy a hazugság hasztalan...Néha igen is hasznos de ne indítsunk el vele egy egész hegynyi hazugságot mert elborít bennünket és a személyiség is vele hal meg. Elvesztjük az önismeretünket. Előbb utóbb pedig kiderül minden...

Nincsen tökéletesen elrejtett hazugság

Kedvenc mű

Kíváncsiságom határtalan ezért kérlek írjátok be a chat-be a kedvenc műveteket a blogról!

Ugyanitt kíváncsi vagyok arra is szerintetek melyik lett a legrosszabb mű!


Feltettem a szavazásokat is! Tessék szavazni ha szeretnétek még látni tőlem műveket,írásokat!

Köszönöm előre annak aki részt vett a közvélemény kutatásban!:-)

Üdv
Neko

Hamarosan új bejegyzések várhatók!

Kedves Olvasók!

Köszönöm a türelmeteket és hűségeteket!

Hamarosan új blog bejegyzések várhatók!Nem a megszokott formában kapjátok a dózist!;-)
Valószínűleg nem hagyom abba a vers írást! Más formában kaptok új alkotásokat; még pedig gondolat menetek formájában,szabad,nyílt nyelvezettel. Leginkább szabad véleményemet írom le dolgokról, (szerelem,barátság,érzelmek,jó és rossz...) annak érdekében hogy én is tanuljak Tőletek és Ti is tanuljatok tőlem. Remélem kölcsönösen kitudunk beszélni témákat! Ha van valakinek ötlete hogy mit "vesézhetnénk" ki együtt annak szívesen meghallgatom a véleményét az üzenő falamon!

A másik dolog amit tudni szeretnék hogy mennyi minden jött át Nektek az eddigi műveimből, ki mennyit tanult belőle...ilyesmi. Ennek érdekében elindítok hamarosan pár szavazást amik rögtön a blog jobb szélén fognak megjelenni. Arra kérlek Benneteket hogy legyetek aktívabbak(szavazásban is,véleményekben is,kritikákban is)
A szavazások nem lesznek sokáig fent(kb.: 10 nap max)
A szavazás végeztével megkapjátok az új műveket, egy adagban ahogyan megígértem!

Köszönöm annak aki végigolvasta és sikerült elhatároznia magát a blog részvételében!

Üdvözlettel
Neko

Makacsság útján

Makacsság vakítja szemed,
Semmit sem tanult lelked,
Hiába voltam mindig veled,
E tűz már nem elég meleg,
A múlt méltó hogy feledd,
Annyira már nem is dereng,
S most mindened remeg,
Utadat egyedül teszed meg.

Űr

Hallgasd hát most szívem,
Mit súg neked lelkem,
A homokba belefestem,
Csak is számodra.

Érzelmek széttépett mámora,
Múlt gazos dzsungele,
Vezetett erre a helyre,
Utunk utolsó pillanatára.

Kapcsolatunk válságára,
Reménytelenség ásta sírunk,
Miért egykor sokat sírtunk,
E köd temetett el.

S erre már senki sem felel.
Oly üres a betöltetlen űr,
Reménycsillagok nélkül,
E tér uralja testem.