Űr

Hallgasd hát most szívem,
Mit súg neked lelkem,
A homokba belefestem,
Csak is számodra.

Érzelmek széttépett mámora,
Múlt gazos dzsungele,
Vezetett erre a helyre,
Utunk utolsó pillanatára.

Kapcsolatunk válságára,
Reménytelenség ásta sírunk,
Miért egykor sokat sírtunk,
E köd temetett el.

S erre már senki sem felel.
Oly üres a betöltetlen űr,
Reménycsillagok nélkül,
E tér uralja testem.