Illem-Etikett

Sokan nincsenek manapság tisztában e kifejezésekkel, és betartásukkal. Felmerül a kérdés hogy mitől lehet? Sok féle válasz létezik; például az elkényeztetett és nem eleget törődött gyerekekkel esik meg gyakran. A szüleinek példát kellene mutatniuk hogyan viselkedjünk különböző társaságban, helyen, időben. Ezek a dolgok betartása fontos szerepet játszik a társadalomba való beilleszkedéshez. Aki csak saját határokon belül mozog az előbb vagy utóbb magányos lesz mert nem fog tudni beilleszkedni. Bunkónak fogják tartani őt, kinézik minden társasságból. Rosszul gondolja az aki úgy gondolja hogy miért ne viselkedhetnék úgy ahogy nekem tetszik?Miért ne csinálhatnám ezt?...Biztos felismeritek ezeket az embereket. Tipikusan ,,szarok a világra". Nézzétek meg őket milyen magányosak. Szeretik-e őket? Maximum akkor foglalkoznak vele ha szép. ~erre egy másik bejegyzésben visszatérek~

Hazugság

Elfüllentünk egy dolgot, hazugságot szül..hazugság pedig hazugságot. Magunk előtt göngyölítve fel az utat. A végén oda kerülünk hogy egy hazugság elrejt egy másik hazugságot. Figyelni kell mikor füllentünk. Lavina módján fog kitörni belőlünk a hazugság. Nem azt mondom hogy a hazugság hasztalan...Néha igen is hasznos de ne indítsunk el vele egy egész hegynyi hazugságot mert elborít bennünket és a személyiség is vele hal meg. Elvesztjük az önismeretünket. Előbb utóbb pedig kiderül minden...

Nincsen tökéletesen elrejtett hazugság

Kedvenc mű

Kíváncsiságom határtalan ezért kérlek írjátok be a chat-be a kedvenc műveteket a blogról!

Ugyanitt kíváncsi vagyok arra is szerintetek melyik lett a legrosszabb mű!


Feltettem a szavazásokat is! Tessék szavazni ha szeretnétek még látni tőlem műveket,írásokat!

Köszönöm előre annak aki részt vett a közvélemény kutatásban!:-)

Üdv
Neko

Hamarosan új bejegyzések várhatók!

Kedves Olvasók!

Köszönöm a türelmeteket és hűségeteket!

Hamarosan új blog bejegyzések várhatók!Nem a megszokott formában kapjátok a dózist!;-)
Valószínűleg nem hagyom abba a vers írást! Más formában kaptok új alkotásokat; még pedig gondolat menetek formájában,szabad,nyílt nyelvezettel. Leginkább szabad véleményemet írom le dolgokról, (szerelem,barátság,érzelmek,jó és rossz...) annak érdekében hogy én is tanuljak Tőletek és Ti is tanuljatok tőlem. Remélem kölcsönösen kitudunk beszélni témákat! Ha van valakinek ötlete hogy mit "vesézhetnénk" ki együtt annak szívesen meghallgatom a véleményét az üzenő falamon!

A másik dolog amit tudni szeretnék hogy mennyi minden jött át Nektek az eddigi műveimből, ki mennyit tanult belőle...ilyesmi. Ennek érdekében elindítok hamarosan pár szavazást amik rögtön a blog jobb szélén fognak megjelenni. Arra kérlek Benneteket hogy legyetek aktívabbak(szavazásban is,véleményekben is,kritikákban is)
A szavazások nem lesznek sokáig fent(kb.: 10 nap max)
A szavazás végeztével megkapjátok az új műveket, egy adagban ahogyan megígértem!

Köszönöm annak aki végigolvasta és sikerült elhatároznia magát a blog részvételében!

Üdvözlettel
Neko

Makacsság útján

Makacsság vakítja szemed,
Semmit sem tanult lelked,
Hiába voltam mindig veled,
E tűz már nem elég meleg,
A múlt méltó hogy feledd,
Annyira már nem is dereng,
S most mindened remeg,
Utadat egyedül teszed meg.

Űr

Hallgasd hát most szívem,
Mit súg neked lelkem,
A homokba belefestem,
Csak is számodra.

Érzelmek széttépett mámora,
Múlt gazos dzsungele,
Vezetett erre a helyre,
Utunk utolsó pillanatára.

Kapcsolatunk válságára,
Reménytelenség ásta sírunk,
Miért egykor sokat sírtunk,
E köd temetett el.

S erre már senki sem felel.
Oly üres a betöltetlen űr,
Reménycsillagok nélkül,
E tér uralja testem.

Egy szelet szívemből

Fura hangok közelítenek felém,
Oly ismerős; feltárul hát elém,
Röpdest felcsillan a remény.

Mily rég óta várom már,
Jellegzetes léptek nyomát,
Dallamosan csengő hangját.

Főnixként születtél újra,
Sokat gondolva a múltra,
Pedig életét a sors feldúlta.

Mindig is fent volt az égen,
Csak a felhők miatt láttam régen,
Mindezidáig úgy féltem.

Remény reményt kíván,
Futok melletted ha hívtál,
S szívem szeretetet kínál.

Az éj változása

Mily rég üres az este,
A felhő vérrel van festve.
Felfalt mindent az éj,
Üres lett mára a tér.

Felfalta a csillagokat,
Nem kímélt a Holdnak.
Bekebelezte őt is magába,
Beszívta mély torkába.

Magába vonz mindent,
Mi számomra ismert.
Csak a hideg szellőt érzem,
S elnehezedik testem.

Eluralkodik a félelem,
S eltűnik minden érzelem.

Merre vagy?

Milyen tisztán láttuk a kék eget ketten,
Emlékeimbe marad, sosem feledem.
Egy felhő sem zavarta a szemeinket,
S átkulcsoltuk a kezeinket.

A nyár nagyon hamar elmúlt,
S már az összes levél lehull.
Vele minden érzés, minden fájdalom,
Hittem hogy nem kell a napokat számolnom.

Talán egyszer visszatérsz világomba,
Visszajössz a tavaszi virágokba.
Talán mert várlak,talán mert hiányzok,
S majd én minden bűnödet megbocsájtom.

Egyenlőre csak annyit mondhatok;sajnálom.

Egybefolyó mindennapok

Álarcok háborúja dúl,
S most nagy szél fúj.
Egyre többet kell hordanom.

Fekete eső hull a földre,
S itt maradok örökre.
Melyiket vegyem fel?

Tudom ha sokat viselem,
Az lesz az én végzetem.
Megéri levenni a maszkot?

Szépen lassan bekebelez magába,
S magával visz a halálba.
Miért kell egyáltalán felvennem?

Gyógyíthatatlan sebek ezek,
Mivel tele van már a kezem.
Mennyi időm van még?

Álarcok tömegfegyvere,
Ezt adta sors kezembe.
Eltakarja arcom.

Egyre inkább szűk,
Szorul már, feszül.
Darabokra törik magával rántva.

Szerelem

Mikor a fellegekben jársz,
A felhőktől semmit sem látsz.
Ebben a játékban vak vagy,
S nem számít ki hol hagy.

Első lépteid jónak hallod,
Hamar megváltozik gondolatod.
Lépsz hát hármat-négyet,
De nem tudod hogy ez véges.

Hamar leesel a magasból,
Elrontottad tudod jól.
Belezuhantál a mélybe,
Ahol úgy tűnik nincsen élet.

Újra próbálkozol amikor erős vagy,
Elméd újból gyorsan cserben hagy.
Fekszel a földön ahol tisztán látod,
Úgy döntesz inkább lent meg várod.

Narkolepsziás rémálom

Mily gyorsan nőttem fel.Különös álmom volt,többszörösen összetett.Bementem a gimnáziumba szeptember elsején és magyar volt az első órám.Oly gyorsan álomba ringattak a tanárúr szavai hogy töri órába ment át elmém.Tudom hogy tanár nő nagyon szigor volt így hát próbáltam nem elaludni.S mire tanár nő unalmas leckéjét hallgattam lecsukódott szemem és újra magyar órán voltam.Csak álom lett volna?Nem túlzottan foglalkoztam vele így hát mentem angol órára.Fülbe csengő angol szavakat hamar megjegyeztem ezért angolból mindig is jó voltam.Gyorsan véget is ért az angol óra alvás nélkül.Testnevelés volt a következő óra amire előre bejegyzett igazolással hagytam ki.Testnevelést feleslegesnek tartottam aminek több oka is volt.Mindig is piszkáltak a fiú társaim amiatt hogy különc vagyok.Emlékszem hogy meg is vertek párszor amit természetesen mindig megúsztak.Ameddig benn a fiúk a testüket edzették én a fejemet edzettem.Mi lehet a halál után?Mennyiszer elgondolkodtam ezen és mindig is kíváncsi voltam kik gondolnak még ilyesmikre.A lányok inkább a női dolgairól beszéltek,a fiúk pedig a fiús dolgaikról míg én gondolkodtam az élet nagy kérdésein.Emiatt sosem volt igazi társam aki úgy gondolkodott volna mint én.Illetve egy társam van aki amióta megszülettem velem van; a magány,de szerettem a magányt mert csendben volt és mindig hallgatta az én eszme futásaim.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el és ébredtem fel a fiúk nagy ordítozásaira.Kiderült hogy a matek tanár beteg lett aminek nagyon örültem.Egyenest haza tartottam,útközben elszívtam egy két cigit és újra gondolkodtam.Nagyokat szívva a cigarettába kezdtem el megint gondolkodni azon hogy milyen lehet egy társ aki megértene.Mire feleszméltem már otthon voltam és az egész szobát jellegzetesen édes füst felhő borította a különleges cigi miatt.Hamar elálmosodtam ezért elaludtam.



Micsoda reggelre ébredtem,úgy esett a hó hogy már mindent beborított fehéren világító bundájával.Azt álmodtam hogy szeptember volt és suliba jártam,vagy ez megtörtént?Ezeken elmélkedve tettem magam tisztába,kezdve a borotválkozással,arc mosással,fog mosással...amit az ember minden reggel elintéz.Munkába indultam.Beszállva a kocsiba különös érzésem volt.Rossz megérzésem.Talán téves megérzés,ezért is indultam el hamar befejezve a gondolkodást.Átmentem az első útkereszteződésen és egyre erősebb volt az érzés.A második útkereszteződés már gumi csikorgásra lettem figyelmes.Az illető átment a piroson és oldalt belém hajtott.Pillanatok alatt végigment a baleset és mire észbe kaptam már a kocsim fejjel lefele volt.Láttam hogy be van repedve a szélvédő.Folyik a kezeimből a vér és nem tudom mozgatni a lábaim.Légzésem egyre inkább nehezebb volt.Lassan elhomályosult minden és elaludtam.



Szerencsém volt hogy csak egy álom.Olyan valóságos volt mint az élet.A sok fura rossz rémálom miatt elmentem egy kicsit kikapcsolódni a helyi kocsmába.Megittam az első felest és egy sör kíséretében néztem a híreket a tévében.Csörrenésre lettem figyelmes,valaki hív.Ő volt az akivel már 5 éve boldogan élek.Milyen szép is volt az esküvőnk.Szívesen bolyongtam a múltamban és sokat gondolkodtam azon hogy mi volt álom és mi nem.Lassan összefolyt minden számomra.Viszont boldog voltam azzal a lánnyal akit 7éve ismertem meg és így nem számított az hogy mi volt álom és mi nem mivel a valóságban éltem most.Eben az egyben voltam biztos.Hazaballagva ittam meg az utolsó kortyot a sörből és egyből rá is gyújtottam.Már sok-sok éve ugyanazt a cigit szívom.Mire elszívtam a cigit pont haza is értem ahol egyből köszöntött a kedvesem.Finom illatok jöttek a konyhából.Tudtam hogy valami különlegeset csinált.Mindig is szerettük a különleges fogásokat.Jóllaktunk és elmentünk letusolni.Rövid volt ez a hétvége ezért hamar le is feküdtünk mert holnap dolgozni kell mennünk.Elalvás előtt csak őt néztem,éreztem finom csókjait és édes illatát.Gyönyörű szemei egyből megbabonáztak ahogy mindig is és már aludtam is.



Már megint egy fura álom.Mi a valóság?Azt hiszem én középiskolába jártam és sose volt jogsim,és mai napig egyedülálló vagyok pedig már lassan az 50et töltöm.Milyen gyorsan elment az életem.Egyre inkább egybe folyt az álom és a valóság.Egyszer csak erős szúró érzést éreztem a mellkasomnál ami szerencsémre hamar el is múlt.Azon eszméltem hogy miért ment el ilyen gyorsan az életem.Egy normális ember az élete egyharmadát aludja át én viszont a kétharmadát anyám tragikus elvesztése után 10 éves koromban mivel narkolepsziát és egyéb elme betegséget szenvedtem.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.



Fájdalmas és száraz köhögésre ébredtem fel és újabb szúró fájdalmat éreztem a mellkasomon.Egyre inkább szúrt és egyre jobban köhögtem.Kiszaladtam a mosdóba és vért köptem.Ez nem túlzottan jó jelnek bizonyult ezért másnap el is mentem a doktorhoz aki keringési problémákat és tüdő rákot állapított meg.Mindezt a sok cigi miatt.Hát kiderült hogy a rákom már gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan.Tudtam hogy már csak pár hónap van hátra.Ennek ellenére nem hagytam abba a dohányzást.Elnyomtam egyet és már gyújtottam rá a következőre.Egy magamfajta embernek aki majdnem dupla annyit alszik mint a normális ember a hónapok hamar elteltek.Sokszor éreztem a szúró fájdalmat és egyre intenzívebb volt.Egy nap karosszékembe olvastam a kedvenc könyvem amit már sokadjára olvastam el és jobb szúró fájdalom jelentkezett,majd átment egy még rosszabb leírhatatlan fájdalomba.Elhomályosult megint minden és cigimmel a kezemben aludtam el szépen lassan.Minden gondolatomat leírva a naplómba talán valaki elolvassa miként is éreztem,és talán valaki egyszer megért valahára.Hányszor haltam meg?Talán ez is csak álom volt?Talán az álom a valóság?

Magány lidércei

Eljön a pillanat,
Egy perc alatt,
Látod a négy falat,
Semmi sem maradt.

Érzed ajkadon,
Valami marcangol,
Mily nagy hatalom,
Elméddel harcol.

Kis lidércek,
Kik sosem félnek,
Magányodból élnek,
Emésztenek téged.

Tükörképtelenség

Gyorsan változó világban nehéz meglelni a napfényt,az igazi fényt ami felé érdemes menned.Minden döntésed egy útirány mégis le akarsz térni utadról,mit képtelen vagy megtenni.Elérkeztél a következő kereszteződéshez...jobbra, netán balra?talán az egyenes az egyenes a boldogság felé?Döntesz és haladsz tovább azon az úton amit sorsnak neveznek.Képes vagy elfogadni azt az utat amit te magad választottál?Térképet hiába adnak kezedbe,önfejű vagy és szeretnéd a saját utadat kitaposni.S mire döntöttél és a következő döntéshez értél már bánod az előzőt.Nem ismersz magadra és megkérdezed hogy tehettél ilyet és haladsz tovább.Az utad szinte végtelennek tűnik és elveszik a látóhatárodon,mind az előre mind a hátra út.Ez az út életed leghosszabb útja amit mindenki bejár.Ez az a út amin sok a délibáb és nehéz meglátni mi valóságos és mi nem.Ha más döntene helyetted az lenne a baj ha te neked kell döntened akkor pedig az a rossz.Az út mindenki útja amit végtelenféleképp lehet bejárni,mi néhol nehéz hegyes völgyes szinte járhatatlan,máshol pedig könnyű és lejtős.Ne csak a rosszat lásd mindenben!Nehéz időszakaidra legyél büszke hiszen azt már megjártad.Talán vár rád egy még nehezebb,még nagyobb kihívás.A sorsod vajon előre megírt?Vagy mindennek van oka és okozata?TE választod a sebességet mértékét!Vajon milyen sebesség az ideális?Mily sok kérdésében vesztél el.

A Bűntudathoz

Elmerengve,sétálva a parkban,
tükör képem látva a kirakatban,
csepereg az eső fejemre,
könnyeim hullanak a földre.

Vajon hány ilyen éjszaka vár,
Szép emlékek törnek reám,
S oszlopok között látom meg a fényt,
Mit egykor szívem remélt.

Nem a remény hagyott el engem,
Én feledem őt, én felejtettem,
Percek alatt bomlott szét,
Mire ma azt mondom hogy szép.

Minden eső csepp lehullott,
S lélegzetem szaporodott,
Mily sok emlék járta át testem,
Amit tudom hogy sose feledem.

Sötét éjszakán a csillagok mutatták,
S ajkait ajkamhoz ragasztották,
Testét testemhez láncolták,
Nem is tudtam hogy valóság.

Honnan tudhattam hogy nem csak álom,
S tőle még túl sok amit várok,
Én hívtam vissza magányt,
Én romboltam szét a várát.

Örök bűnhődés lepi el szívem,
S én tudom hogy megérdemlem!

the GazettE - The Invisible Wall PV.

...Ilyen akartam lenni...

Karanténba zárva láthatatlan falakon vártam őt,és csak esett.Csak esett az eső.Néztem a fal oldalán lassan legördülő víz cseppeket hogyan érik el a földet,s még mindig nem jött el az idő.Az idő hogy szabad legyek.Az idő hogy magam legyek.Önmagam,a falra firkált véres feliratokat bámultam amit oda irkáltam sok sok éven át.Voltak ott nevek s tettek mik engem jellemeznek.Mikor megtanultam szabad lenni s magam lenni akkor egy fekete sereg közeledett felém.Mire feleszméltem hogy egy világ fordult ellenem addigra már megsebeztek,lakmároztak szívemből mint a keselyűk.A csata sosem ér véget,engem mindig bezárnak én pedig mindig kiszabadulok és elszökök.Elbújok a világ elől hogy ne igyák a vérem.Direkt csinálják mindezt hogy egy nap beletörjön a tompa kés mi átszakította mellkasom és bennem maradjon a penge,s lassan vágja szét belülről a belső szerveimet.Alig maradtak már emberek a láthatáron s ők is szenvednek ahogy én is.Várják a szabadságot s a mennyországot ha van olyan és képes befogadni minket embereket.Úgy érzem megéri néha szabadnak és boldognak lenni még ha csak kis ideig is tart és utána sokat szenvedünk miatta.Mindvégig futunk ezen az óriáskeréken és várjuk a végét vagy a véget mi majd a sötétbe húz.S a legszebb dolog a világon az eső.Azok az eső cseppek...olyanok vagyunk mi is.Mélybe esünk és lassan érjük el a földet legurulva valami láthatatlan üvegfalon másoknak szenvedést okozva.S aztán fellegekben járunk és szárnyalunk fent a magasban.Ekkora álmodtam magamnak egy világot.Ilyen akartam lenni.Ilyen akartam lenni.

Apokalipszist, MOST!

Apokalipszist,most,
pusztíts el minden várost,
nézd hogyan pusztul a világ,
hogyan hervad el minden virág.

Égess fel minden erdőt,
nem lesz többé semmi sem fedhető,
aztán imádkozz könyörületért,
miért kell ezt tenned,miért?

Tegyél tönkre kapcsolatokat,
vágd el örökre a láncokat,
ne kímélj meg senkit,
s vágd fel saját ereid.

Forgasd fel mások álmait,
hogy ne legyenek vágyaik,
lökj el utadból mindenkit,
Okozz fájdalmat nekik.

S jöjjön egy jobb,
kitől te is megkapod,
megkapod amit érdemelsz,
kinek gonoszságát nem értheted.

Tépj Szét!

Maszkok s álarcok,
Előttem nem kell titok,
Fedd fel arcod.

S nézz a szemembe,
Súgd a fülembe,
Mit érzel szívedbe.

Élvezd a fájdalmat,
Hogy legyen áldozat,
S jöjjön a kárhozat.

Döfd át szívem,
Hiszen én élvezem,
Vágd szét kezem.

Hasítsd körmöd hátamba,
Vésd neved karomba,
Írd utána vérrel homokba.

Tépj szét darabokra,
Vágj fel falatokra,
Döfd a tőrt torkomba.

Tudd kinek vagy fontos

Fekete árnyak suhannak el,
s mikor már senki sem felel,
te akkor is velem vagy,
s tudom,nem te leszel ki cserben hagy,
szívem börtönébe zártalak,
egész életemben téged vártalak,
nem tudhatod mit adtál,
szívemben szeretetet hagytál.

A túlvilág szájában

Álmok világában jártam egyszer,
Könnyek közt ébredtem fel ezerszer.
Nyár után szomorú az ősz,
S arra kelsz nem vele nősz.

Mielőtt elveszíted nem tudod,
Mit veszítettél,s ekkor már unod.
Unod vele a napokat,a heteket,az éveket
Miután elveszíted az érzéseid eltemetnek.

Sírva ébredsz magányosan,
S unod az életet halálosan.
Tudod;csak túl kell élned a mát,
S talán holnap szebb nap vár rád.

Emberek s gondolataik,érzéseik,
Fájdalom fogalmát el nem felejtetik.
Nézz minden egyes sebedre!
Mit mások ejtettek szívedre.

Gondolj minden fájdalmadra!
Emlékezz vissza a halottakra!
Kik már elmentek a túlvilágra,
Szebb világi túrájukra.

Csak azok mennek akik megbűnhődtek,
Kik felnőttek s eleget szenvedtek.
Csak a jók csak a jók mennek el!
Várnak rád ha téged már senki sem ölel.

El ne felejtsd,meg kell bűnhődnöd!
Évek és fájdalmak között őrlődnöd!
Csak akkor lesz nyitva a túlvilág!
Csak akkor vár rád az új világ!

Ne ítélj hogy ne ítéltess!
Hogy arcodra festéket ne fess.
Ne nekik felelj,ne nekik legyél jó,
S várni fog az a bizonyos ajtó.

Kérlek ne felejts el ha nem leszek,
S ha megemlékezel,én ott leszek veled.
Ott leszek minden jóban s rosszban,
S boldog életet kívánok neked e világban.

A remény táncpartnere

Amikor ránézel karomra; Hegeket vagy sebeket látsz?
S mikor arcomra; mosolyt vagy könnyeket találsz?
Nézd szívem ahogyan elvérzik a fájdalomtól,
Lásd hogy is szenvedek a magánytól; hiányodtól.

Remélem örök társam leszel,s soha nem hagysz el,
Mert akkor nekem már senki sem felel.
Ha magányomra hagysz, egyedül leszek,
S reményem,hitem,életem elveszik veled.

Boldogság vérszipolya

Maszkok háborúja dúl,
S látásom már homályosul,
Érzésem halványul,
Mit feléd éreztem valaha.

Láthattad igazi arcom,
Érezhetted eredeti alakom,
Meg érte(d)-e vajon?
Ez a kérdés borzongat.

Az élet színpad lenne?
S szerelmed bábú lehetne?
Halálod lesz életed eleje.
Műkönny s művér.

Oly sok játékot adnak,
Ereimből szőttél fonalat,
Repítettél mint egy madarat,
Álmok között jártam én ekkor.

A Hold és a macska

Egyszer volt egy macska ki folyton kóborolt esténként.Órákat,napokat kóborolt ide s oda.Úgy érezte hogy egyedül van ha kóborolnia kell.Befogadta ezer ember,de az öröm csak pár óráig,pár napig tartott.Szeretetet kapott vacsorára s törődést reggelire.Mint később kiderült ezeket csak álmodta.S nem értette hogy miért álmodik ilyesmiről.Egy nap a Holdat bámulta s abban a pillanatban minden fáradtság,minden éhség érzet megszűnt létezni,a Hold fénye átölelte őt.A macska e nap után minden nap várta a Holdat hogy esténként felbukkanjon és átölelje őt.Úgy érezte hogy végre törődik vele valaki.Minden egyes nappal közelebb voltak egymáshoz.Holdtöltekor volt a legjobb érzés mi elragadta a macskát;akkor volt a legközelebb,akkor volt a legnagyobb fénye.Szinte megfogható volt a Hold olykor.A macska a Hold fényéből evett minden nap,esténként magába szívta a Hold erejét hogy túlélje a nappalokat.Ki gondolta volna hogy az éjszakák sokkal szebbek mint a nappalok.A Holdnak volt pár különös képessége;begyógyította a macska sebeit amiket nappal szerzett,de ez a gyógyítás a Holdnak sokba került.Akárhányszor odaadott egy kis darabot a macskának úgy veszített el ő is egy darabkát önmagából.Mikor a macska erre rájött arra kérte a Holdat hogy ne gyógyítsa be a sebeit,majd az idő begyógyítja szépen lassan.A Hold és a macska egy megállapodást kötött.A Hold minden nap feljön ha a macska minden éjjel elmegy hozzá.S ez így is lett, a Hold minden nap feljött s a macska minden nap elment hozzá és őt bámulta.Szorosan ölelték egymást minden nap.Mily mesébe illő pár.Egymásért vannak,megfogadták azt is hogy örökre együtt lesznek jóban s rosszban.A macska mai napig minden egyes nap várja az estéket hogy láthassa egyik élet szükségletét;a Holdat.

Újabb visszatérés

Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni azoktól akik olvassák a blogomat hogy nem nagyon írogattam mostanában...Bevallom nem túlzottan volt kedvem újítani vagy egy újabb blog bejegyzést írni vagy felpakolni egy művem mert nem láttam értelmét.Hamarosan újítani fogok; nem ígérem hogy még a héten de megpróbálok minél több friss dolgot belevinni a blogba.Matsu és Uzu felvilágosítottak hogy nem neko sekai hanem neko no sekai amit én akartam blogom címének éppen ezért át is írtam.Köszönöm nekik!A blog újraélesztését egy videóval indítanám meg.Remélem élvezni fogjátok.Hozzám nagyon közel áll.Sok minden történt velem az elmúlt pár héten vagy hónapokban.Megpróbálom művek formájában levetíteni nektek de nem ígérek semmit!

Draw with me

A Sorshoz

Álmok világa,repíts el engem messzi földre,
Végre saját bolygómon maradhatok örökre,

Bezárom kapuját s meghalok benne,
S értem,bolygómért kár már nem lenne,

Halálom napján piros fű fog nőni,
S nem léphet már bolygómra földi,

Ki engem folyton bolygómra száműzött,
Annyiszor haljon meg az átkozott,

Testemet nyelje el a valóság,
Lelkemet törje meg a magányság,

S ki simogatja szívem,legyek örökké övé.
Vagy szenvedjek s váljak érzéstelen kővé.