Egyszer volt egy macska ki folyton kóborolt esténként.Órákat,napokat kóborolt ide s oda.Úgy érezte hogy egyedül van ha kóborolnia kell.Befogadta ezer ember,de az öröm csak pár óráig,pár napig tartott.Szeretetet kapott vacsorára s törődést reggelire.Mint később kiderült ezeket csak álmodta.S nem értette hogy miért álmodik ilyesmiről.Egy nap a Holdat bámulta s abban a pillanatban minden fáradtság,minden éhség érzet megszűnt létezni,a Hold fénye átölelte őt.A macska e nap után minden nap várta a Holdat hogy esténként felbukkanjon és átölelje őt.Úgy érezte hogy végre törődik vele valaki.Minden egyes nappal közelebb voltak egymáshoz.Holdtöltekor volt a legjobb érzés mi elragadta a macskát;akkor volt a legközelebb,akkor volt a legnagyobb fénye.Szinte megfogható volt a Hold olykor.A macska a Hold fényéből evett minden nap,esténként magába szívta a Hold erejét hogy túlélje a nappalokat.Ki gondolta volna hogy az éjszakák sokkal szebbek mint a nappalok.A Holdnak volt pár különös képessége;begyógyította a macska sebeit amiket nappal szerzett,de ez a gyógyítás a Holdnak sokba került.Akárhányszor odaadott egy kis darabot a macskának úgy veszített el ő is egy darabkát önmagából.Mikor a macska erre rájött arra kérte a Holdat hogy ne gyógyítsa be a sebeit,majd az idő begyógyítja szépen lassan.A Hold és a macska egy megállapodást kötött.A Hold minden nap feljön ha a macska minden éjjel elmegy hozzá.S ez így is lett, a Hold minden nap feljött s a macska minden nap elment hozzá és őt bámulta.Szorosan ölelték egymást minden nap.Mily mesébe illő pár.Egymásért vannak,megfogadták azt is hogy örökre együtt lesznek jóban s rosszban.A macska mai napig minden egyes nap várja az estéket hogy láthassa egyik élet szükségletét;a Holdat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése