2010. április 27., kedd

A túlvilág szájában


Álmok világában jártam egyszer,
Könnyek közt ébredtem fel ezerszer.
Nyár után szomorú az ősz,
S arra kelsz nem vele nősz.

Mielőtt elveszíted nem tudod,
Mit veszítettél,s ekkor már unod.
Unod vele a napokat,a heteket,az éveket
Miután elveszíted az érzéseid eltemetnek.

Sírva ébredsz magányosan,
S unod az életet halálosan.
Tudod;csak túl kell élned a mát,
S talán holnap szebb nap vár rád.

Emberek s gondolataik,érzéseik,
Fájdalom fogalmát el nem felejtetik.
Nézz minden egyes sebedre!
Mit mások ejtettek szívedre.

Gondolj minden fájdalmadra!
Emlékezz vissza a halottakra!
Kik már elmentek a túlvilágra,
Szebb világi túrájukra.

Csak azok mennek akik megbűnhődtek,
Kik felnőttek s eleget szenvedtek.
Csak a jók csak a jók mennek el!
Várnak rád ha téged már senki sem ölel.

El ne felejtsd,meg kell bűnhődnöd!
Évek és fájdalmak között őrlődnöd!
Csak akkor lesz nyitva a túlvilág!
Csak akkor vár rád az új világ!

Ne ítélj hogy ne ítéltess!
Hogy arcodra festéket ne fess.
Ne nekik felelj,ne nekik legyél jó,
S várni fog az a bizonyos ajtó.

Kérlek ne felejts el ha nem leszek,
S ha megemlékezel,én ott leszek veled.
Ott leszek minden jóban s rosszban,
S boldog életet kívánok neked e világban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése