Apokalipszist, MOST!

Apokalipszist,most,
pusztíts el minden várost,
nézd hogyan pusztul a világ,
hogyan hervad el minden virág.

Égess fel minden erdőt,
nem lesz többé semmi sem fedhető,
aztán imádkozz könyörületért,
miért kell ezt tenned,miért?

Tegyél tönkre kapcsolatokat,
vágd el örökre a láncokat,
ne kímélj meg senkit,
s vágd fel saját ereid.

Forgasd fel mások álmait,
hogy ne legyenek vágyaik,
lökj el utadból mindenkit,
Okozz fájdalmat nekik.

S jöjjön egy jobb,
kitől te is megkapod,
megkapod amit érdemelsz,
kinek gonoszságát nem értheted.

Tépj Szét!

Maszkok s álarcok,
Előttem nem kell titok,
Fedd fel arcod.

S nézz a szemembe,
Súgd a fülembe,
Mit érzel szívedbe.

Élvezd a fájdalmat,
Hogy legyen áldozat,
S jöjjön a kárhozat.

Döfd át szívem,
Hiszen én élvezem,
Vágd szét kezem.

Hasítsd körmöd hátamba,
Vésd neved karomba,
Írd utána vérrel homokba.

Tépj szét darabokra,
Vágj fel falatokra,
Döfd a tőrt torkomba.

Tudd kinek vagy fontos

Fekete árnyak suhannak el,
s mikor már senki sem felel,
te akkor is velem vagy,
s tudom,nem te leszel ki cserben hagy,
szívem börtönébe zártalak,
egész életemben téged vártalak,
nem tudhatod mit adtál,
szívemben szeretetet hagytál.

A túlvilág szájában

Álmok világában jártam egyszer,
Könnyek közt ébredtem fel ezerszer.
Nyár után szomorú az ősz,
S arra kelsz nem vele nősz.

Mielőtt elveszíted nem tudod,
Mit veszítettél,s ekkor már unod.
Unod vele a napokat,a heteket,az éveket
Miután elveszíted az érzéseid eltemetnek.

Sírva ébredsz magányosan,
S unod az életet halálosan.
Tudod;csak túl kell élned a mát,
S talán holnap szebb nap vár rád.

Emberek s gondolataik,érzéseik,
Fájdalom fogalmát el nem felejtetik.
Nézz minden egyes sebedre!
Mit mások ejtettek szívedre.

Gondolj minden fájdalmadra!
Emlékezz vissza a halottakra!
Kik már elmentek a túlvilágra,
Szebb világi túrájukra.

Csak azok mennek akik megbűnhődtek,
Kik felnőttek s eleget szenvedtek.
Csak a jók csak a jók mennek el!
Várnak rád ha téged már senki sem ölel.

El ne felejtsd,meg kell bűnhődnöd!
Évek és fájdalmak között őrlődnöd!
Csak akkor lesz nyitva a túlvilág!
Csak akkor vár rád az új világ!

Ne ítélj hogy ne ítéltess!
Hogy arcodra festéket ne fess.
Ne nekik felelj,ne nekik legyél jó,
S várni fog az a bizonyos ajtó.

Kérlek ne felejts el ha nem leszek,
S ha megemlékezel,én ott leszek veled.
Ott leszek minden jóban s rosszban,
S boldog életet kívánok neked e világban.

A remény táncpartnere

Amikor ránézel karomra; Hegeket vagy sebeket látsz?
S mikor arcomra; mosolyt vagy könnyeket találsz?
Nézd szívem ahogyan elvérzik a fájdalomtól,
Lásd hogy is szenvedek a magánytól; hiányodtól.

Remélem örök társam leszel,s soha nem hagysz el,
Mert akkor nekem már senki sem felel.
Ha magányomra hagysz, egyedül leszek,
S reményem,hitem,életem elveszik veled.

Boldogság vérszipolya

Maszkok háborúja dúl,
S látásom már homályosul,
Érzésem halványul,
Mit feléd éreztem valaha.

Láthattad igazi arcom,
Érezhetted eredeti alakom,
Meg érte(d)-e vajon?
Ez a kérdés borzongat.

Az élet színpad lenne?
S szerelmed bábú lehetne?
Halálod lesz életed eleje.
Műkönny s művér.

Oly sok játékot adnak,
Ereimből szőttél fonalat,
Repítettél mint egy madarat,
Álmok között jártam én ekkor.

A Hold és a macska

Egyszer volt egy macska ki folyton kóborolt esténként.Órákat,napokat kóborolt ide s oda.Úgy érezte hogy egyedül van ha kóborolnia kell.Befogadta ezer ember,de az öröm csak pár óráig,pár napig tartott.Szeretetet kapott vacsorára s törődést reggelire.Mint később kiderült ezeket csak álmodta.S nem értette hogy miért álmodik ilyesmiről.Egy nap a Holdat bámulta s abban a pillanatban minden fáradtság,minden éhség érzet megszűnt létezni,a Hold fénye átölelte őt.A macska e nap után minden nap várta a Holdat hogy esténként felbukkanjon és átölelje őt.Úgy érezte hogy végre törődik vele valaki.Minden egyes nappal közelebb voltak egymáshoz.Holdtöltekor volt a legjobb érzés mi elragadta a macskát;akkor volt a legközelebb,akkor volt a legnagyobb fénye.Szinte megfogható volt a Hold olykor.A macska a Hold fényéből evett minden nap,esténként magába szívta a Hold erejét hogy túlélje a nappalokat.Ki gondolta volna hogy az éjszakák sokkal szebbek mint a nappalok.A Holdnak volt pár különös képessége;begyógyította a macska sebeit amiket nappal szerzett,de ez a gyógyítás a Holdnak sokba került.Akárhányszor odaadott egy kis darabot a macskának úgy veszített el ő is egy darabkát önmagából.Mikor a macska erre rájött arra kérte a Holdat hogy ne gyógyítsa be a sebeit,majd az idő begyógyítja szépen lassan.A Hold és a macska egy megállapodást kötött.A Hold minden nap feljön ha a macska minden éjjel elmegy hozzá.S ez így is lett, a Hold minden nap feljött s a macska minden nap elment hozzá és őt bámulta.Szorosan ölelték egymást minden nap.Mily mesébe illő pár.Egymásért vannak,megfogadták azt is hogy örökre együtt lesznek jóban s rosszban.A macska mai napig minden egyes nap várja az estéket hogy láthassa egyik élet szükségletét;a Holdat.