the GazettE - The Invisible Wall PV.

...Ilyen akartam lenni...

Karanténba zárva láthatatlan falakon vártam őt,és csak esett.Csak esett az eső.Néztem a fal oldalán lassan legördülő víz cseppeket hogyan érik el a földet,s még mindig nem jött el az idő.Az idő hogy szabad legyek.Az idő hogy magam legyek.Önmagam,a falra firkált véres feliratokat bámultam amit oda irkáltam sok sok éven át.Voltak ott nevek s tettek mik engem jellemeznek.Mikor megtanultam szabad lenni s magam lenni akkor egy fekete sereg közeledett felém.Mire feleszméltem hogy egy világ fordult ellenem addigra már megsebeztek,lakmároztak szívemből mint a keselyűk.A csata sosem ér véget,engem mindig bezárnak én pedig mindig kiszabadulok és elszökök.Elbújok a világ elől hogy ne igyák a vérem.Direkt csinálják mindezt hogy egy nap beletörjön a tompa kés mi átszakította mellkasom és bennem maradjon a penge,s lassan vágja szét belülről a belső szerveimet.Alig maradtak már emberek a láthatáron s ők is szenvednek ahogy én is.Várják a szabadságot s a mennyországot ha van olyan és képes befogadni minket embereket.Úgy érzem megéri néha szabadnak és boldognak lenni még ha csak kis ideig is tart és utána sokat szenvedünk miatta.Mindvégig futunk ezen az óriáskeréken és várjuk a végét vagy a véget mi majd a sötétbe húz.S a legszebb dolog a világon az eső.Azok az eső cseppek...olyanok vagyunk mi is.Mélybe esünk és lassan érjük el a földet legurulva valami láthatatlan üvegfalon másoknak szenvedést okozva.S aztán fellegekben járunk és szárnyalunk fent a magasban.Ekkora álmodtam magamnak egy világot.Ilyen akartam lenni.Ilyen akartam lenni.