Oly szép volt a felhőben,
Már szállok a levegőben.
Nem fúj már felfelé a szél,
Hogy legyen még remény.
Repülök a mélybe,
Talán ott nincs végzet.
Csak emberek vér tengere,
Mit szültek ezrek ezer éve.
Már kristály tisztán látom,
Hogy mit is kell bánnom.
Tudom már miért élek,
Hogy a hideg arcodhoz érjen.
Milliók közül láttam,
S az alkalomra vártam.
Mikor a szél is úgy hozta,
Gyengéden szálltam arcodra.
