Fura hangok közelítenek felém,
Oly ismerős; feltárul hát elém,
Röpdest felcsillan a remény.
Mily rég óta várom már,
Jellegzetes léptek nyomát,
Dallamosan csengő hangját.
Főnixként születtél újra,
Sokat gondolva a múltra,
Pedig életét a sors feldúlta.
Mindig is fent volt az égen,
Csak a felhők miatt láttam régen,
Mindezidáig úgy féltem.
Remény reményt kíván,
Futok melletted ha hívtál,
S szívem szeretetet kínál.
