2010. augusztus 26., csütörtök
Űr
Hallgasd hát most szívem,
Mit súg neked lelkem,
A homokba belefestem,
Csak is számodra.
Érzelmek széttépett mámora,
Múlt gazos dzsungele,
Vezetett erre a helyre,
Utunk utolsó pillanatára.
Kapcsolatunk válságára,
Reménytelenség ásta sírunk,
Miért egykor sokat sírtunk,
E köd temetett el.
S erre már senki sem felel.
Oly üres a betöltetlen űr,
Reménycsillagok nélkül,
E tér uralja testem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)