Maszkok háborúja dúl,
S látásom már homályosul,
Érzésem halványul,
Mit feléd éreztem valaha.
Láthattad igazi arcom,
Érezhetted eredeti alakom,
Meg érte(d)-e vajon?
Ez a kérdés borzongat.
Az élet színpad lenne?
S szerelmed bábú lehetne?
Halálod lesz életed eleje.
Műkönny s művér.
Oly sok játékot adnak,
Ereimből szőttél fonalat,
Repítettél mint egy madarat,
Álmok között jártam én ekkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése