2010. július 12., hétfő
Szerelem
Mikor a fellegekben jársz,
A felhőktől semmit sem látsz.
Ebben a játékban vak vagy,
S nem számít ki hol hagy.
Első lépteid jónak hallod,
Hamar megváltozik gondolatod.
Lépsz hát hármat-négyet,
De nem tudod hogy ez véges.
Hamar leesel a magasból,
Elrontottad tudod jól.
Belezuhantál a mélybe,
Ahol úgy tűnik nincsen élet.
Újra próbálkozol amikor erős vagy,
Elméd újból gyorsan cserben hagy.
Fekszel a földön ahol tisztán látod,
Úgy döntesz inkább lent meg várod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése