2010. július 10., szombat

Narkolepsziás rémálom


Mily gyorsan nőttem fel.Különös álmom volt,többszörösen összetett.Bementem a gimnáziumba szeptember elsején és magyar volt az első órám.Oly gyorsan álomba ringattak a tanárúr szavai hogy töri órába ment át elmém.Tudom hogy tanár nő nagyon szigor volt így hát próbáltam nem elaludni.S mire tanár nő unalmas leckéjét hallgattam lecsukódott szemem és újra magyar órán voltam.Csak álom lett volna?Nem túlzottan foglalkoztam vele így hát mentem angol órára.Fülbe csengő angol szavakat hamar megjegyeztem ezért angolból mindig is jó voltam.Gyorsan véget is ért az angol óra alvás nélkül.Testnevelés volt a következő óra amire előre bejegyzett igazolással hagytam ki.Testnevelést feleslegesnek tartottam aminek több oka is volt.Mindig is piszkáltak a fiú társaim amiatt hogy különc vagyok.Emlékszem hogy meg is vertek párszor amit természetesen mindig megúsztak.Ameddig benn a fiúk a testüket edzették én a fejemet edzettem.Mi lehet a halál után?Mennyiszer elgondolkodtam ezen és mindig is kíváncsi voltam kik gondolnak még ilyesmikre.A lányok inkább a női dolgairól beszéltek,a fiúk pedig a fiús dolgaikról míg én gondolkodtam az élet nagy kérdésein.Emiatt sosem volt igazi társam aki úgy gondolkodott volna mint én.Illetve egy társam van aki amióta megszülettem velem van; a magány,de szerettem a magányt mert csendben volt és mindig hallgatta az én eszme futásaim.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el és ébredtem fel a fiúk nagy ordítozásaira.Kiderült hogy a matek tanár beteg lett aminek nagyon örültem.Egyenest haza tartottam,útközben elszívtam egy két cigit és újra gondolkodtam.Nagyokat szívva a cigarettába kezdtem el megint gondolkodni azon hogy milyen lehet egy társ aki megértene.Mire feleszméltem már otthon voltam és az egész szobát jellegzetesen édes füst felhő borította a különleges cigi miatt.Hamar elálmosodtam ezért elaludtam.



Micsoda reggelre ébredtem,úgy esett a hó hogy már mindent beborított fehéren világító bundájával.Azt álmodtam hogy szeptember volt és suliba jártam,vagy ez megtörtént?Ezeken elmélkedve tettem magam tisztába,kezdve a borotválkozással,arc mosással,fog mosással...amit az ember minden reggel elintéz.Munkába indultam.Beszállva a kocsiba különös érzésem volt.Rossz megérzésem.Talán téves megérzés,ezért is indultam el hamar befejezve a gondolkodást.Átmentem az első útkereszteződésen és egyre erősebb volt az érzés.A második útkereszteződés már gumi csikorgásra lettem figyelmes.Az illető átment a piroson és oldalt belém hajtott.Pillanatok alatt végigment a baleset és mire észbe kaptam már a kocsim fejjel lefele volt.Láttam hogy be van repedve a szélvédő.Folyik a kezeimből a vér és nem tudom mozgatni a lábaim.Légzésem egyre inkább nehezebb volt.Lassan elhomályosult minden és elaludtam.



Szerencsém volt hogy csak egy álom.Olyan valóságos volt mint az élet.A sok fura rossz rémálom miatt elmentem egy kicsit kikapcsolódni a helyi kocsmába.Megittam az első felest és egy sör kíséretében néztem a híreket a tévében.Csörrenésre lettem figyelmes,valaki hív.Ő volt az akivel már 5 éve boldogan élek.Milyen szép is volt az esküvőnk.Szívesen bolyongtam a múltamban és sokat gondolkodtam azon hogy mi volt álom és mi nem.Lassan összefolyt minden számomra.Viszont boldog voltam azzal a lánnyal akit 7éve ismertem meg és így nem számított az hogy mi volt álom és mi nem mivel a valóságban éltem most.Eben az egyben voltam biztos.Hazaballagva ittam meg az utolsó kortyot a sörből és egyből rá is gyújtottam.Már sok-sok éve ugyanazt a cigit szívom.Mire elszívtam a cigit pont haza is értem ahol egyből köszöntött a kedvesem.Finom illatok jöttek a konyhából.Tudtam hogy valami különlegeset csinált.Mindig is szerettük a különleges fogásokat.Jóllaktunk és elmentünk letusolni.Rövid volt ez a hétvége ezért hamar le is feküdtünk mert holnap dolgozni kell mennünk.Elalvás előtt csak őt néztem,éreztem finom csókjait és édes illatát.Gyönyörű szemei egyből megbabonáztak ahogy mindig is és már aludtam is.



Már megint egy fura álom.Mi a valóság?Azt hiszem én középiskolába jártam és sose volt jogsim,és mai napig egyedülálló vagyok pedig már lassan az 50et töltöm.Milyen gyorsan elment az életem.Egyre inkább egybe folyt az álom és a valóság.Egyszer csak erős szúró érzést éreztem a mellkasomnál ami szerencsémre hamar el is múlt.Azon eszméltem hogy miért ment el ilyen gyorsan az életem.Egy normális ember az élete egyharmadát aludja át én viszont a kétharmadát anyám tragikus elvesztése után 10 éves koromban mivel narkolepsziát és egyéb elme betegséget szenvedtem.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.



Fájdalmas és száraz köhögésre ébredtem fel és újabb szúró fájdalmat éreztem a mellkasomon.Egyre inkább szúrt és egyre jobban köhögtem.Kiszaladtam a mosdóba és vért köptem.Ez nem túlzottan jó jelnek bizonyult ezért másnap el is mentem a doktorhoz aki keringési problémákat és tüdő rákot állapított meg.Mindezt a sok cigi miatt.Hát kiderült hogy a rákom már gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan.Tudtam hogy már csak pár hónap van hátra.Ennek ellenére nem hagytam abba a dohányzást.Elnyomtam egyet és már gyújtottam rá a következőre.Egy magamfajta embernek aki majdnem dupla annyit alszik mint a normális ember a hónapok hamar elteltek.Sokszor éreztem a szúró fájdalmat és egyre intenzívebb volt.Egy nap karosszékembe olvastam a kedvenc könyvem amit már sokadjára olvastam el és jobb szúró fájdalom jelentkezett,majd átment egy még rosszabb leírhatatlan fájdalomba.Elhomályosult megint minden és cigimmel a kezemben aludtam el szépen lassan.Minden gondolatomat leírva a naplómba talán valaki elolvassa miként is éreztem,és talán valaki egyszer megért valahára.Hányszor haltam meg?Talán ez is csak álom volt?Talán az álom a valóság?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése