Álmok világa,repíts el engem messzi földre,
Végre saját bolygómon maradhatok örökre,
Bezárom kapuját s meghalok benne,
S értem,bolygómért kár már nem lenne,
Halálom napján piros fű fog nőni,
S nem léphet már bolygómra földi,
Ki engem folyton bolygómra száműzött,
Annyiszor haljon meg az átkozott,
Testemet nyelje el a valóság,
Lelkemet törje meg a magányság,
S ki simogatja szívem,legyek örökké övé.
Vagy szenvedjek s váljak érzéstelen kővé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése