Milyen tisztán láttuk a kék eget ketten,
Emlékeimbe marad, sosem feledem.
Egy felhő sem zavarta a szemeinket,
S átkulcsoltuk a kezeinket.
A nyár nagyon hamar elmúlt,
S már az összes levél lehull.
Vele minden érzés, minden fájdalom,
Hittem hogy nem kell a napokat számolnom.
Talán egyszer visszatérsz világomba,
Visszajössz a tavaszi virágokba.
Talán mert várlak,talán mert hiányzok,
S majd én minden bűnödet megbocsájtom.
Egyenlőre csak annyit mondhatok;sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése