LABIRINTUS
Ábel leszármazottjai!
Kiket a földig aláznak,
A világ összes pontjain,
Odaadnak a halálnak.
Vendégül hívjuk a magányt!
Csendbe zárjuk titkainkat,
Lelakatoljuk a halált,
Virág vasárnapjainkat.
Szerelem labirintusa!
E halált hozó szeretet.
JANUÁRI GONDOLKODÁSOK
Sötétség karol át,
szememet vihar lepi el,s
lelkem tűzben éli halálát.
Egy gyűrű a végtelenség,
egybe font magával a szerelem,s
örökké elborítja testem a gyengédség.
Lelkem egy gömbben él,
Sokan vagyunk és nem menekülhetsz,s
Roham kürtje szól s harcol testemért.
Tükörbe nézek és látom,
látom sok énem ők is látnak,s
várom...várom mikor jön a halálom.
Egy meghal másik uralkodik,
uralkodik a többi felett,s
idővel elporlik,elfoszlik.
MAGÁNY
Megírom szívem dallamát,
Halálom ordító hangját,
Pengő húrjaim ritmusát,
Megszövöm létem fonalát.
Magányos bolygó az enyém,
Ülök itt a legtetején,
Lógatom lábam elején,
Futok körbe a legszélén.
Fúj a szél az arcomba,
Érző lelkem megremeg.
A hideg szél magánya!
Lelkemet hódítja meg.
FEDHETETLEN KÖNNYCSEPPEK
S egyszer csak megláttam hófehér arcát.Szemei kifakultak az élettől.Kirabolták az életet belőle.Szemét viszont könnyel zárta el az utolsó pillanatoktól.Búcsút vett mindenkitől.Érzelmek néma jelével kísérem már csak őt a másvilágra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése